have to take it back

"A valóság, a kanapé, a cigaretta és az érzés, hogy minek csináljam tovább?!"

2017 január 13, péntek

Lost on you..or lost on me

A bejegyzést csak a szerzők láthatják!

Szerző: it is just a name

közzétette: 12:07-kor
2017 január 6, péntek

Jan.1. 00:20

Felhívott, hogy még mindig én vagyok a legjobb lánybarátja.

Szerző: it is just a name

közzétette: 15:19-kor
2017 január 5, csütörtök

József A. - Tedd a kezed

Tedd a kezed
homlokomra,
mintha kezed
kezem volna.

Úgy őrizz, mint
ki gyilkolna,
mintha éltem
élted volna.

Úgy szeress, mint
ha jó volna,
mintha szívem
szíved volna.

1928 máj.-jún.

Szerző: it is just a name

közzétette: 20:58-kor
2017 január 3, kedd

Tudod, ha vége

Érzed rajta. Látod rajta. 
Nincs mit tenni.
Engedd el

Szerző: it is just a name

közzétette: 19:37-kor
2017 január 3, kedd

Radnóti M. - Január

Későn kel a nap, teli van még 
csordúltig az ég sűrü sötéttel. 
Oly feketén teli még, 
szinte lecseppen. 
Roppan a jégen a hajnal 
lépte a szürke hidegben.

1941. február 5.

Szerző: it is just a name

közzétette: 15:21-kor
2017 január 2, hétfő

Szokásos visszatekint(get)és

Hosszú év volt 2016. Nem volt feltétlenül jó, de feltétlenül rossz sem. Kaptam hideget és meleget egyaránt. Nem mindig tudtam, hogy helyesen cselekszem-e; nem is mindig tettem azt, ami jó. Sírtam, nevettem, tanultam, éjszakáztam, szerettem, szerettek, összetörtem, összetörtek. Mondtam olyat, amit megbántam azóta százszor, és mondtam olyat, amit azóta is úgy gondolok, és kimondanám most is, ha sor kerülne rá. Voltam annyira egyedül, mint a kisujjam. Magányos. Voltam erős, kitartó, mások segítsége nélkül és mások segítségével is. Az éjszaka közepén vezettem sírva, miközben befújt az ablakon a hűvös szél. Tudtam, hogy vége van. A kimondatlan végek esetén is tudtam, hogy már nem lesz legközelebb. Akikről nem gondoltam, hogy az életem részeivé válnak, most mégis szerepet kapnak. Olyan személyek vannak még mindig mellettem, olyanok támogatnak, akikkel az ember életük során nem sűrűn találkozhat. Hibáztam sokat, és megbántam mindent. De minden cselekedetem ahhoz vezetett, aki most vagyok és ahol most tartok. Szeretném azt hinni, hogy mindennek így kellett lennie. És ha valaminek mégsem.. akkor van erőm kijavítani.
Boldog 2017-et!

Szerző: it is just a name

közzétette: 11:03-kor
2016 december 30, péntek

Köszönöm

,,Köszönöm,hogy láthatatlan falak közé zártál és befagyasztottál az időbe. Köszönöm,hogy rávilágítottál,hogy én csak egy egyszerű szimuláció voltam a szimulációdban,melyen tesztelhetted mára eltemetett érzelmeit. Köszönöm,hogy az évek során annyira mesterien manipulálva hitetted el velem bizonyos dolgokról,hogy érdemes küzdenem értük és nagyon fontosak számunkra,hogy aztán a végjátékban láthassam semmivé foszlani az egészet és ott állhassak üresen a világ legalján,miközben mindvégig felfelé másztam érte. As above,so below."

Szerző: it is just a name

közzétette: 17:48-kor
2016 december 30, péntek

Ígérd meg,

hogy egyszer elviszel magaddal, és boldogan fogunk élni együt. Csak Te meg én.

Szerző: it is just a name

közzétette: 16:47-kor
2016 december 23, péntek

Ha egyszer lesz rá időd

Ha egyszer lesz rá időd, meséld el, hogy mit éreztél, amikor pár perc várakozás után megláttad, hogy jövök. Meséld el, milyen volt először megfogni a kezem, először megcsókolni. Mit láttál a szememben, amikor feküdtél mellettem, és én csak téged néztelek. Láttad a szememben az egész világot? Úgy érezted, hogy jó helyen vagy?
Meséld el, hogy milyen mellettem elaludni és mellettem felébredni. Milyen velem megosztani a titkaidat, és meghallgatni az enyémeimet. Milyen magadhoz szorítani, és megvigasztalni, amikor úgy tűnik, hogy soha nem hagyom abba a sírást.
Meséld el, hogy mit éreztél, amikor azt hitted, hogy most örökre elveszítesz?

Legvégül pedig meséld el nekem, hogy milyen érzés engem szeretni.

Szerző: it is just a name

közzétette: 17:10-kor
2016 december 21, szerda

Társasjáték

Honnan tudhatnám, hogy jó döntést hozok? Az nem lehet jó döntés, ami során valaki sérül. Vagy jobb előbb sérülni mint utóbb? Jobb túllenni azon, ami fáj, tudván, hogy az idő begyógyít minden sebet? Jobb belekényszeríteni magunkat egy élethelyzetbe csak azért, hogy a másiknak nem essen bántódása? 
Nem lehet mindig mindenkit megmenteni. Nem lehet mindig jól cselekedni. 
De van, amikor már a kimondott szavakat nem lehet visszavonni, nem lehet megbocsánatani. Utána mi lesz?

Szerző: it is just a name

közzétette: 14:32-kor