oh,drama

I miss you when I can't sleep

2017 augusztus 16, szerda

Elfogytak a szavak

Úgy érzem, hogy elfogytak a szavaim és nem bírom kifejezni azt a sok dolgot, érzést, ami a fejemben kavarog. 
Próbálom kihasználni a nyarat, a lehetőségeimet. Próbálom a maximumot nyújtani mindig, minden területen. De egyszerűen nem megy. Folyamatosan úgy érzem, hogy nem vagyok elég. Nem kéne így éreznem, mert az utóbbi egy hétnek köszönhetően is számos pozitív visszajelzést kaptam. De aztán mindig jön valami, ami lehoz teljesen. Olyan emberektől kapom a pofonokat, akiktől nem számítanék rá. 
Na meg bekövetkezett egy olyan dolog is, amitől eléggé tartottam. Dehát itt vagyunk. Helyesbítek, Ő ott, én itt. És most már elég világos, hogy hányadán állunk, vagy inkább nem állunk. 
Nehéz pozitívnak maradni a sok szarság közepette.

Szerző: it is just a name

közzétette: 18:59-kor
2017 augusztus 5, szombat

Egy kis összefoglaló

Elég sok idő telt el, mióta legutoljára írtam - és amennyi idő eltelt, jó sokszor annyi minden történt. 
Kezdve a pozitív dolgokkal, az egy hét fesztiválozás jót tett nekem és a legjobb barátnőmnek. Szükségünk volt már arra, hogy együtt bulizzunk, hogy elalvás előtt beszélgessünk, hogy letöröljük a másik könnyét, vagy együtt szidjuk a pasikat. Bár mindkettőnk jó úton halad most a jövő felé, mégis hiányoznak a régi szép idők.
De miért is lenne minden pozitív. Már nem meglepő módon, azt a bizonyos fiút ismét hazugságon kaptam. Mégha nem is tudok mindent felidézni, amit mondott, annyira egyértelmű és nyilvánvaló volt már akkor, amikor megláttam. Aztán a későbbiekben tanusított viselkedése még inkább kritikán aluli volt. És ez a legrosszabb. Amikor azt hinnénk, hogy valaki már nem süllyedhet lejjebb, mégis sikerül neki.
Most maradt szűk egy hónap arra, hogy korlátok nélkül, még önfeledten élvezzem ki a napjaimat, aztán minden kezdődik elölről. Egy részem nagyon várja, hogy visszamenjek, hogy megint pörgés legyen; egy másik részem viszont tudja, hogy haza fogok vágyni. De nem gondolkozok most még ezen. Élvezem a nyarat, amíg még tart, és kihasználok minden lehetőséget.

Szerző: it is just a name

közzétette: 17:51-kor
2017 július 24, hétfő

I'm only a crack in this castle of glass

Akkor találtam rá a zenéjükre, amikor a legnagyobb szükségem volt rá. Igaz, nem a fent megosztottra, de jelenleg ez a kedvenc tőlük. Tőlük. Ha még írhatom ezt. Erre nincsenek igazából szavak sem.

Nyugodj békében, Chester!

Szerző: it is just a name

közzétette: 21:55-kor
2017 július 1, szombat

W.Shakespeare

Ha bronz, kő s a föld s a nagy tengerek
hatalmát is bús romlás töri le,
ily dühvel hogyan birkózhatna meg
a szépség halk, sziromnyi ereje?
Óh, hogy állja az Idő, a napok
zord ostromát a mézillatu nyár, 
ha érckapuk gőgje is összerogy
s mállik a zúzhatatlan sziklaszál? 
Szörnyű gondolat! Mi mentheti meg
az Idő kincsét az Idő elől?
S ha a szépsége meglopni siet,
gyors lábait mely vas kéz tartja föl?
Egy se!... vagy csoda lesz, s a fekete
tinta neved fénnyel ragyogja be.

Szerző: it is just a name

közzétette: 13:47-kor
2017 június 29, csütörtök

Hello darkness my old friend

Nehéz szavakba foglalnom azokat az érzéseket, amelyek kavarognak bennem. Mostanában nem a legjobb minden. Nem igazán vagyok biztos magamban és a környezetemben sem. Már azokban sem, akikre eddig az életemet is bíztam volna. Egyedül érzem magam. Próbálok változtatni, és próbálok változni, de mindig ahhoz a kérdéshez lyukadok ki, hogy mi lehet a baj velem. A dolgok nem véletlen alakulnak úgy, ahogy. 
Soha, senki irányában nem voltak nagy elvárásaim. Soha nem akartam senkitől többet annál, hogy szánjon rám néha időt. Nem kell naponta, és sok időnek sem kell lennie. Csak egy kis idő, amikor érzem a kölcsönös szeretetet, figyelmet, törődést. Csak hogy tudhassam, nem vagyok egyedül, és nem kell mindennel egyedül megbirkóznom. 
Egy darabig minden jó volt. Mármint tényleg minden. Barátok, kapcsolat, család, tanulás. Aztán egyik napról a másikra szerte foszlott az egész. Egy hazudozós, hűtlen ember hitette el velem, hogy létezik happy end; két kezemen nem tudom megszámolni, hogy hány barát veszett el az évek során, bedőlve buta pletykáknak; tökéletes család sem létezik. Minden véges. 
Akit a legjobb barátnőmnek mondtam, elköltözött - a távolság erősebb volt, mint mi. Aztán utána új barátságok alakultak, amelyek a jövő hamis látszatát hitették el velem. De hamar meg kellett tanulnom, hogy minden addig szép és jó, amíg tartom a számat, és nem mondok olyat, ami talán másoknak nem tetszhet. 
Mindig jön valaki, aki szebb, okosabb, valamiben jobb nálam, és valahogy egyre kevesebb teret kapok én, míg végül talán már az utcán sem köszönnek. 
Aztán itt tartunk most. Nem tudok bízni - nem merem megosztani a titkaimat, nem tudok megnyílni. Állandóan meg akarok felelni valakinek. Mindig többet és többet akarok, a határaimat feszegetem, csak azért, hogy végre valaki elismerjen. De sosem elég. Valahogy sosem lesz semmi elég, és mindig csak második lehetek.

Szerző: it is just a name

közzétette: 21:17-kor
2017 június 29, csütörtök

A legnagyobb hazudozók..

Az emberek ("barátaink"), akik sokszor hangoztatják, hogy rájuk mindig számíthatunk.
Aztán amikor szükség lenne rájuk, valahogy sosem érnek rá.
Minél többet mondják, annál kevésbé igaz.

Szerző: it is just a name

közzétette: 16:07-kor
2017 június 27, kedd

10:26

Iszom a kávém, és azon gondolkozok, hogy írnom kéne valamit. 
Nem mondhatom, hogy egyedül vagyok, mert ez nem lenne igaz.
Viszont egyedül érzem magam, szinte jobban, mint bármikor máskor.

Szerző: it is just a name

közzétette: 10:28-kor
2017 június 20, kedd

Dsida Jenő

,, senki se tudja, mit veszített
de a sétatéren, a híd alatt,
az ágyban, a csókban, a zsebében
valamit mindenki kutat. "

Szerző: it is just a name

közzétette: 17:40-kor