have to take it back

"A valóság, a kanapé, a cigaretta és az érzés, hogy minek csináljam tovább?!"

2017 február 26, vasárnap

József A.

,,A szerelembe - mondják -
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér."

Szerző: it is just a name

közzétette: 22:23-kor
2017 február 26, vasárnap

Care about you so much

Tudom, hogy régen elvesztettem a jogot, hogy bármit is tudjak arról, hogy hogy vagy, miket csinálsz, hogy telnek a napjaid.
Egy részem mégsem képes elszakadni, és érdekel minden, ami veled történik. (annak ellenére is, hogy nem szabad ezt éreznem)

Szerző: it is just a name

közzétette: 17:48-kor
2017 február 25, szombat

Fel kell adni?

Vajon mikor tudjuk feladni?
Mikor tudjuk elengedni a számunkra legfontosabb dolgokat?
Muszáj feladnunk valamit értékeset, hogy önmagunk magadhassunk? Vagy feláldozhatók vagyunk valami értékesért?

Szerző: it is just a name

közzétette: 22:53-kor
2017 február 25, szombat

Magam vagyok magammal

Szerda este végigsétáltam a Belvárosi hídon, aztán a Kárász utcán, néztem a kivilágított esti várost, és gondolkoztam, hogy vajon jó helyen vagyok-e. Hogy minden, ami az utóbbi fél évben történt, az mennyire lesz meghatározó az életemben.
A város nyüzsgött; emberek ültek kint kávézók és cukrászdák előtt, fiatalok és idősek sétáltak az aránylag meleg februári estén, és sokkal inkább az volt az érzésem, hogy még csak most fog kezdődni nekik a nap, és nem most fog véget érni.
És ott sétáltam én. A sok ember között. Akik ettek-ittak, mosolyogtak, és valószínűleg örültek, hogy a hőmérséklet pozitív volt. Bennem mégis kétes érzés volt. Nem voltam kifejezetten boldog, se nyugodt. Más esetben nem sétáltam volna ilyen sokat, de most jót tett. Szükségem volt rá, hogy kicsit kiszellőztessem a fejem, gondolkozzak, egyedül legyek. Szükségem volt rá, hogy magam legyek. Csak én, és a gondolataim, és a mélyen beszívott esti levegő.

Szerző: it is just a name

közzétette: 10:05-kor
2017 február 19, vasárnap

Amikor a múlt integet

Mindig akkor toppan be, amikor a legkevésbé kéne és legkevésbé számítunk rá. Olyan ötletekkel áll elő, ami összezavar, szíven üt. Ötletekkel, amikért régen a fél karodat adtad volna, most meg már nem tudod. Nem helyes a visszatekintgetés, de mégis megdobogatatja a szíved.

Szerző: it is just a name

közzétette: 19:23-kor
2017 február 19, vasárnap

Hold on, I know you're scared

Szerző: it is just a name

közzétette: 14:56-kor
2017 február 19, vasárnap

From ashes we will rise

Azt hiszem, mind főnix madarak vagyunk.
Vagy legalább csak a legtöbben.
Hiszen elbukunk, és nem számít, mennyire küldött minket földre az élet, előbb-utóbb felállunk. Újrakezdjük.

Szerző: it is just a name

közzétette: 14:31-kor
2017 február 8, szerda

A legnagyobb kérdésem jelenleg..

Meddig tarthat ki két ember, akik szeretik egymást? Hány nehézséget tudnak leküzdeni úgy, hogy utána még ugyanúgy nézzenek egymásra?

Szerző: it is just a name

közzétette: 11:24-kor
2017 február 2, csütörtök

Positive vibes

Amilyen rossz hangulatom volt reggel, most annyira jól érzem magam. Jól érzem magam, és boldog vagyok, mert az emberek, akik körülöttem vannak, szeretnek és törődnek velem. Mégha nem is mindig érdemlem meg azt a sok szeretetet, amit kapok tőlük, számíthatok rájuk. Talán ezt többet kéne nekik mondanom. Hogy én is szeretem őket, és hálás vagyok nekik. Így, közeledve február második napjának a végéhez, miközben a Szex és New York sorozatot nézem, van időm gondolkozni kicsit. 
Bár sokaknak tényleg csak kikapcsolódás lehet az ilyen sorozat, azért én látok benne értelmet. Vannak benne olyan részletek, amik igazak lehetnek. 
De ez most nem is számít. 
A kedvenc pillanataimon gondolkoztam. Aztán rájöttem, hogy azok a kedvenceim, amiket nem tudok pontos dátumhoz kötni. Például, amikor megtanultam vezetni. Amikor sírtunk, majd nevettünk a(z egykori) legjobb barátnőmmel. Amikor kiszerettem a rossz emberből, és beleszerettem a jóba. Amikor úgy éreztem, hogy a kezemben van az egész világ, és rájöttem, hogy bárki lehetek, és bármit tehetek. 
Nincsenek korlátaim. És bár nincs mindig lehetőségem azt tenni, amit akarok, nem panaszkodhatom. Mindig minden úgy történik, ahogy történnie kell, mégha ezt nem is mindig látom be.

Szerző: it is just a name

közzétette: 22:27-kor
2017 február 2, csütörtök

Enough is enough

A bejegyzést csak a szerzők láthatják!

Szerző: it is just a name

közzétette: 12:15-kor